A nyugdíjbiztosítások TKM-je olyan, mint autóknál az emissziós teszt. Vannak paraméterek, és azokat hogyan és meddig mérik. A gyártók persze úgy alakították ki az autóikat, hogy a teszt követelményei szerint jól mutassanak. Amint azonban valós körülmények közé kerülnek, máris szélsőséges értékeket produkálnak.
A TKM összehasonlítása is szabályok alapján történik. Az ügyeskedő biztosítók úgy élezik ki a költségeket, hogy a kívánt nagyságrend jöjjön ki a TKM feltételek szerint. Amint azonban attól eltér, máris nem annyi a TKM, mint amennyit megadtak. Márpedig ritkán áll fenn olyan eset, ami éppen a TKM számítással esne egybe.
Még szerencse, hogy nem minden a TKM-en múlik. (Ne feledkezzünk meg a tanácsadó szerepéről és a választható alapok sikerességéről.)
Ne feledjük el, hogy a TKM költségmutató. Ha egy biztosítás olcsó, akkor kicsi a tanácsadó jutaléka is. Ezért nem várható el tőle nagyon lelkes hozzáállás. Persze a magas jutalék sem garancia feltétlenül erre, de jobban megbecsülik a tanácsadók is azokat az ügyfeleket, akik többet hoznak a konyhára.
A TKM sem szabályoz mindent. Ami pedig az nincs szabályozva, azon kereshet többet a biztosító. Vannak tehát összehasonlíthatatlan költségek?
Jogos a kérdés, hogy akkor mi más alapján választanék?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: