Még manapság is sokakban él a magánnyugdíjpénztári befizetések visszaterelésének emléke, ami egy gátat jelent egy új nyugdíjcélú, pl. önkéntes nyugdíjpénztár megtakarítás indításában.
Nyugdíjpénztárnak nevezett a kötelező magánnyugdíjpénzár és az önkéntes nyugdíjpénztár is. A kettő között azonban jelentős különbségek vannak. A legfőbb különbség az, hogy honnan származnak a befizetések.
A magánnyugdíjpénztárak tulajdonképpen kiegészítéseként jöttek létre az 1990-es évek végén az állami felosztó-kirovó rendszer mellé. A munkavállaló által fizetendő nyugdíjjárulék egy részéről lemondott az állam, és ez a pénz került befizetésre a magánnyugdíjpénztárba. Tehát nem arról volt szó, hogy önkéntes alapon fizettük volna be ezt a pénzt – a neve is erre utalt. Tehát, ha nem hozták volna létre a magánnyugdíjpénztári rendszert, akkor semmit sem láttunk volna ebből a pénzből, mert az teljes egészében az államkasszában kötött volna ki. Az persze más kérdés, hogy időközben az állam úgy döntött a formálódó nyugdíjkrízis hatására, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztárakban gyűlő vagyont visszairányíja az államkasszába.
Tulajdonképpen azt vette vissza, amiről korábban lemondott.
Ráadásul azt sem “teljesen” önkényesen tette, volt mód a megakadályozására. Ezzel éltek is néhányan. Az meg már politikai kérdés, hogy mennyire volt etikus a folyamat.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak az állami rendszertől teljesen függetlenül működnek, és ide a nettó keresetünkből önkéntesen félretett összegek, ill. a munkáltatói önkéntes befizetések érkezhetnek. Tulajdonképpen az önkéntes nyugdíjpénztárban gyűjtött pénz ugyanolyan megtakarításnak számít, mint pl. a bankbetétben gyűjtött megtakarítás.
A fentiek alapján bátran lehet mondani, hogy az önkéntes pénztáraknál 100%-os biztonságban van az elhelyezett megtakarítás, abból a szempontból, hogy a megtakarításunkhoz az állam hozzányúljon.
A névhasonlóság ne tévesszen meg senkit.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: